Abdomenbe szorultak a szívhangok

Aiszkülosz szavait idézve törnek fel

Hasfaltámasz nyomja egyre feljebb

Cézár ékes beszéde zenésül meg benne

Ciszta is megreped éneke hallatán

Dalol az ajak a légoszlop útján

Disznók elé, mint gyöngy vetül a muzsika

Eleredt a vér a taktus réseiben

Feltépett sebekből préseli a levegőt

Fisztula közt cikáz a zenei hang

Gejzírként tör fel a kisdoboz nyílásán

A gisz hangra már elpattan húr a korhadt zenedobozban